Búvárok Közössége

A dekompressziós betegség

A dekompressziós betegséget kezdetben keszonbetegségnek nevezték, mert elsősorban keszonmunkások között fordult elő.

A mélyépítési munkák során ugyanis süllyesztőszekrényeket vagy keszonokat használtak hidak pillérének alapozására vagy alagútszakaszok építésére, és közben sűrített levegőt juttattak folyamatosan a munkatérbe, hogy a munkások, akik 8 órás vagy még hosszabb műszakban végezték a föld kiemelését, száraz környezetben dolgozhassanak. Minél több ilyen építkezésre került sor, annál több szó esett a tünetekről. A búvármerüléssel kapcsolatban kétségtelenül ez a legismertebb betegség.

Paul Bert francia élettankutató a dekompressziós betegséggel kapcsolatban végzett alapos vizsgálatai során 1878-ban fölfedezte, hogy a nyomás alatt belélegzett levegő nitrogénjének jelentős része feloldódik a vérben és a testszövetekben.

Ha a nyomás hirtelen csökken, a nitrogén túl gyorsan tér vissza gáz halmazállapotba ahhoz, hogy természetes módon hagyja el a szervezetet. Emiatt gázbuborékok alakulnak ki az egész szervezetben, olyan fájdalmat okozva, amelyet a múlt századi búvárok és mélyépítők reumának hittek

A tünetek leküzdésére Bert azt javasolta, hogy a keszonmunkások és búvárok lassabban térjenek vissza a normális légnyomású felszínre.

Ez azonnali javulást hozott a munkások egészségi állapotában, és csökkent a végzetes balesetek száma is.

Vizsgálatai során Bert arra is rájött, hogy a keszonbetegség nyomban enyhül, ha a felszínen a búvár körül megnövelik a nyomást. Így került sor 1893-ban Amerikában az első nyomáskiegyenlítő kamra megépítésére, amelyet eredményesen alkalmaztak a New York és New Jersey állam között, a Hudson folyó alatt húzódó alagút építésekor.

Címkék: búvár búvárkodás dekompressziós betegség sport tenger