A búvárok kiváltságai közé tartoznak a csodás, víz alatti jelenségek, ilyen például az apró, világító planktonok látványa.

Nemrég szerencsém volt megismerni az óceánok apró, csillagszerűen szikrázó lakóit egy éjjeli, óceánparti sétán. A víz sodorta ki őket a partra, ahol tényleg úgy villogtak, mint a csillagos égbolt. Búvároktól tudtam meg, hogy ezek egyszerű planktonok, amelyek a "biolumineszcens plankton" névre hallgatnak és a luciferin nevű kémiai anyagnak köszönhetik bámulatos, kék színüket.

Orosz békaemberek találtak rá a Balti-tenger mélyén a világ legrégebbi sörére!

A régészeti feltárás az Aland-szigetek közelében folyt.

A skandináv lakosság körében népszerű kedvtelésnek számító búvárkodásnak itt is hódolnak, és a közelmúltban egy nagy felfedezésről kaphattunk hírt. Egy nagyjából 200 éves roncsra bukkantak júliusban, és a maradványok sok palacknyi pezsgőt óvtak meg a tenger támadásaitól. Az 50 méteres mélységben levő pezsgősüvegek remek állapotban maradtak meg, de azt még nem sikerült kideríteni, ki készítette őket.

A mélyépítési munkák során ugyanis süllyesztőszekrényeket vagy keszonokat használtak hidak pillérének alapozására vagy alagútszakaszok építésére, és közben sűrített levegőt juttattak folyamatosan a munkatérbe, hogy a munkások, akik 8 órás vagy még hosszabb műszakban végezték a föld kiemelését, száraz környezetben dolgozhassanak.

Az atom-tengeralattjárók megjelenésével a nagyméretű hajóroncsok helye katonai titkot képezett, mert a nagy tömegű vas vagy acél mágneses zavarokat okoz, a pörgettyűs iránytű pedig egy idő után elállítódik.

Ezért a roncsok pontos helye fontos a tengeralattjárók vízalatti navigációjához. Feltehetőleg a roncs helyét már korábban is ismerték az atom-tengeralattjáróval rendelkező haditengerészetek, így valószínű, hogy a műszerek fejlődése miatt tovább már nem volt érdemes titkolni 1985 után.